Amikor Gábor hosszú idő után újra végigsétált a belvárosban, nem ismert rá a Sas utca egyik házára. Az 1800-as évek második felében épült, klasszicizáló-biedermeier stílusú épület teljes homlokzatfelújításon esett át, sőt a kapualj, a lépcsőház és a fedett udvar is új arcot kapott. Péter, az építész barátja elmagyarázta, hogyan született újjá a ház, amely ma a Société Budapest otthona lett.
Egy séta, ami folytatódik
Az Oktogon után Gábor és Péter úgy döntöttek, tovább sétálnak a belváros felé. A kávé illata csábította őket a Sas utca felé, és közben arról beszélgettek, mennyit változott Budapest az utóbbi években.
– Mintha a város lassan újra felöltözne – jegyezte meg Gábor, miközben az utca egyik házán megakadt a szeme.
A Sas utca 15. előtt álltak meg. A frissen felújított homlokzat elegáns, mégis barátságos arcot mutatott, és valami különös ragyogást árasztott.
– Ez a ház… emlékszem, korábban mennyire szürke és fáradt volt – mondta Gábor csodálkozva. Péter mosolyogva bólintott, és már kezdte is a történetet.
A homlokzat felújítása, avagy egy régi ház titkai
– Ez az épület a 19. század második felében épült – magyarázta Péter. – Klasszicizáló-biedermeier jegyeket hordoz, és az V. kerület egyik fontos városképi épülete. Évtizedeken át meghatározta a Sas utca hangulatát, még ha az állapota egy időre meg is kopott.
Gábor végignézett a tiszta vonalakon, a harmonikus arányokon, és el tudta képzelni, milyen lehetett, amikor újonnan felépült. A ház mintha valóban mesélt volna, és minden részlete arról árulkodott, hogy fontos szerepe volt a környék életében.
– Hihetetlen, hogy ezek a falak túléltek háborút, rendszerváltást, és most újra itt állnak, mintha semmi sem történt volna – tette hozzá.
A homlokzatfelújítás részletei
Péter építészként pontosan tudta, mi minden történt a felújítás során.
– A teljes homlokzatot helyreállították, de ennél sokkal többről volt szó. A kapualj, a lépcsőház és még a fedett belső udvar is megújult. A Stukkó Line Kft. végezte a munkát, és nagyon igényesen oldották meg.
Gábor kíváncsian hallgatta, ahogy Péter sorolta a részleteket: hogyan tisztították meg a díszeket, hogyan állították helyre a kopott ornamentikát, és miként kapott új fényt a belső tér.
– Egy ilyen munka során nemcsak technikai kihívásokat kell megoldani, hanem megőrizni az eredeti hangulatot is – tette hozzá Péter.
Az utcán közben forgalom zajlott, de a Sas utca 15. előtti pillanat olyan volt, mintha egy kicsit lelassult volna az idő. Gábor úgy érezte, hogy a ház most új történeteket készült írni.
A Société születése
– És tudod, mi a legérdekesebb? – folytatta Péter. – A felújítás után itt nyílt meg a Société Budapest. Egy olyan hely, ahol a kortárs gasztronómia és a művészet találkozik.
Gábor felnevetett.
– Nem is tudtam! Akkor nemcsak a ház újult meg, hanem új élet is költözött bele.
Elképzelte, ahogy a fényes kapualjon belépnek az emberek, kávét isznak, kiállítást néznek, vacsoráznak.
– Ez már nemcsak egy ház, hanem egy élményközpont – jegyezte meg.
A két barát nem is tudott ellenállni: betértek egy kávéra. A belső udvarban ülve Gábor úgy érezte, mintha egyszerre lenne része a múlt eleganciájának és a jelen pezsgésének. A falak frissen festett színei, a fények és az apró részletek mind arról árulkodtak, hogy itt most valami újat teremtettek.
Új arc a városban
A kávé után továbbindultak, de Gábor még egyszer visszapillantott az épületre.
– Mintha a város is velünk együtt újulna meg – mondta halkan.
Péter mosolyogva bólintott, és hozzátette:
– Ez a homlokzat felújítás jó példa arra, hogyan lehet tiszteletben tartani a múltat, miközben a jelennek is teret adunk.
Ahogy elsétáltak, Gábor arra gondolt, mennyire élővé válik a város, ha egy-egy régi ház új arcot kap. Nemcsak az épület szépül meg, hanem az egész utca, a környék, sőt azok is, akik nap mint nap erre járnak. A Sas utca 15. most már nem csupán egy felújított ház, hanem egy találkozási pont, ahol a múlt és a jelen kéz a kézben jár.