Kevés budapesti épület van, amelynek története annyira összefonódott a város életével, mint a Blaha Lujza tér ikonikus áruháza. A Corvin Áruház aulatere egykor a modern nagyvárosi élet szimbóluma volt, majd évtizedek során elveszítette eredeti fényét. A Stukkó Line Kft. feladata nemcsak a felületek helyreállítása volt, hanem a múlt rétegeinek feltárása és a díszítmények aprólékos rekonstruálása is.
Építéstörténeti háttér és az aulatér restaurálásának jelentősége
A Corvin Áruház története a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég kezdeményezésére és Reiss Zoltán tervei alapján 1926-ban átadták a historizáló, klasszicista stílusban épült palotaszerű épületet. A homlokzat monumentalitása és a belső terek gazdag ornamentikája hamar a pesti polgárság kedvencévé tette az áruházat. Az aula, vagyis a belső csarnok volt a ház szíve: innen nyíltak a főlépcsők, itt kapott helyet a vásárlók fogadása, és itt váltak érzékelhetővé a korszak igényességét tükröző részletmegoldások. A díszítményekről Ybl Ervin 1926-os kritikája is megemlékezett, kiemelve a harmonikus arányokat, a fehér pilléreket, a baluszteres fabalkonokat és a plasztikus mennyezeti ornamentikát. A 30-as években a Corvin Áruház Budapest egyik leglátogatottabb kereskedelmi központja volt, ahol nemcsak vásárolni, hanem találkozni és időt tölteni is lehetett. Az aula díszítése így a városi élet szimbolikus terévé vált, amelynek restaurálása a 21. században már nem csupán műszaki, hanem kulturális feladat is volt.
A hanyatlás és átalakítások évtizedei
A háború, az államosítás és az 1956-os harcok nyomai súlyosan érintették az épületet. A belső ornamentikák egy része elpusztult, más része komolyan sérült. Az 1960-as években, amikor az épület szerkezete életveszélyessé vált, a bontás lehetősége is felmerült. Végül a forgalom fenntartása mellett döntöttek, és a teljes homlokzatot 1966-ban alumíniumborítással fedték el. Ez a luxalon néven ismert külső burkolat évtizedekig meghatározta a ház arculatát, eltakarta eredeti szépségét, és a belső átalakítások is hasonló módon járultak hozzá az eredeti állapot feledéséhez. Az aula mennyezeti ornamentikáját feketére festették, a fényt adó üvegsávokat eltüntették, a pilléreket mészkőlapokkal burkolták. Az 1970-es években álmennyezetek kerültek az egykori rabic szerkezetek alá, amelyek teljesen eltakarták az eredeti plasztikai díszítéseket. Amikor a 2010-es évek végén megkezdődött a luxalon borítás lebontása és a belső terek vizsgálata, kiderült, hogy bár az ornamentika töredékes, mégis jelentős része fennmaradt a rejtett rétegek mögött.
Kutatás és mintavételezés
A restaurálás megkezdése előtt részletes kutatásra és mintavételezésre volt szükség. A szondázó festőrestaurátori vizsgálatok során több tucat kisebb feltárás készült a földszint gerendázatán, az első emeleti aula mennyezetén, az álkandallók közötti ornamentikán és a harmadik emeleti kazettás rabic mezőkön. A kutatások célja az volt, hogy feltárják a rétegződéseket, meghatározzák az eredeti színeket, és dokumentálják az ornamentikai elemek állapotát.
Állványzatot építettünk az aula teljes belmagasságában, így közvetlen közelről vizsgálhattuk a plasztikai részleteket. A díszítményekről beméretezett rajzok készültek, a húzott profilokon külön színekkel jelölve az öntött betéteket. Több kagylós és bordázott díszelem mintadarabját lebontottuk, bedobozolva a raktárban őriztük meg, hogy később mintaként szolgálhassanak a rekonstrukcióhoz. A 33 oldalas dokumentáció fotókkal, méretezett rajzokkal és anyagvizsgálati eredményekkel együtt olyan alapot biztosított, amely lehetővé tette a hiteles restaurálást. A vizsgálatok során derült ki, hogy az ornamentikát több réteg festék fedte, és a károsodások fő oka az ázásokból és az évtizedes elhanyagoltságból adódott.
A restaurálás kihívásai és megoldásai
A restaurálás közel egy éven át tartott, és mintegy 500–600 négyzetméter műemléki felületet érintett. Az egyik legnagyobb feladatot a mennyezeti kagylósor pótlása jelentette, mivel az eredeti elemek nagy része megsemmisült. A helyszínen kialakított műhelyben készült el az új ornamentika, amely azonnal beépíthető volt. Ugyanakkor egy három méteres eredeti szakaszt tanúfelületként megőriztük, hogy a látogatók összehasonlíthassák a múlt és a jelen közötti különbséget.
A rabicolt gerendák és kazettás mennyezetek plasztikus díszeit megtisztítottuk, majd hiányzó részeiket pótoltuk. A teljes felület végül egységes felületképzést kapott, a festés pedig KEIM szilikát műemléki festékkel történt, amely egyszerre ad autentikus megjelenést és tartós védelmet.
Külön figyelmet kapott a mennyezethez tartozó fém tartószerkezet is: restaurátori szakfelügyelet mellett újult meg, áttetsző savmart üvegfelületekkel kiegészítve. Az üvegek egyedi mérete miatt részletes üvegtérkép készült, hogy minden darab pontosan a helyére kerüljön. Kiegészítő feladatként a főhomlokzat belső oldalán található két műkő dombormű restaurálását is elvégeztük, így a projekt a ház belső és külső értékeinek helyreállítását egyaránt szolgálta.
A Stukkó Line Kft. munkája egyszerre volt épületszobrászati műszaki bravúr és művészi rekonstrukció. A restaurálás során az épület ismét visszakapta eredeti hangulatát, miközben megőrizte a múlt rétegeinek tanújeleit is. Következő cikkünkben bemutatjuk az eredményt, az átadást és az új funkciót, amit ez a csodálatos belső csarnok kapott…