Legközelebb, amikor találkoztak, Gábor már tudta, hogy a sétájuk következő fejezete különleges lesz. Egy olyan épület, amely a 20. század elejének határpontján született. A Cyklop ház. Egy alkalom, hogy megint rácsodálkozzon arra, hogyan lehet egy késő szecessziós homlokzat felújítást úgy kivitelezni, hogy közben a lélek is visszatérjen az épületbe.
Újabb homlokzat felújítás: Cyklop ház. Szecesszió a Szent István tér sarkán
A késő délutáni fények lassan úsztak végig a tér felületein, amikor Péter és Gábor újra útnak indultak. A makói kirándulás élménye még ott volt bennük, de már visszatértek Budapestre. A város más ritmusra váltott, és a következő állomás egészen más korszakot idézett fel.
– Ma kicsit halkabban lépked a város – jegyezte meg Gábor.
– Vagy csak mi jöttünk vissza egy lassúbb világból – válaszolta Péter mosolyogva. – De most megmutatok valamit, ami más hangon szól, mint az eddigiek.
A Cyklop házhoz tartottak, ahhoz a szecessziós lakóépülethez, amely egyszerre őriz múltat és ígér jelen idejű folytonosságot.
Egy korszakváltás pillanata – a ház születése
A József Attila utca 60. szám alatti épület a 20-as évek elején született. Már nem a klasszikus 19. századi bérpaloták világa, de még nem is a modernizmus. Egy átmenet, ahol a díszítések finomodnak, az arányok puhábban mozognak, a szecessziós ívek pedig csendesen, de magabiztosan jelennek meg.
– Látod a függőleges tagolást? – mutatott Péter. – Még őrzi a századforduló lendületét, de érezni benne azt a visszafogottságot, ami később meghatározza a korszakot.
– És ez az ornamentika… – tette hozzá Gábor. – Valahogy emberibb. Kevésbé akar mindent egyszerre elmondani.
A ház egykor a Szent István tér élénk mindennapjaihoz tartozott. A tér mindig is a város egyik kis központja volt, tele pletykával, történetekkel, apró emberi pillanatokkal. Most is így állt, megőrizve valamit a lassabb korszakokból.
A homlokzatfelújítás kihívása – díszek, amelyeket nem szabad elhallgattatni
A Stukkó Line 2013-ban kapta meg a feladatot: restaurálni mindazt, ami a késő szecesszió vonalvezetéséből ma is értéket képvisel. A homlokzat felújítás nem csupán technikai kérdés volt, hanem művészeti felelősség. Meg kellett őrizni a ház karakterét, azt a sajátos, kissé melankolikus szecessziós hangot.
– Itt már bátrabban nyúlnak bele a részletekbe – magyarázta Péter. – Sok házon ezt leegyszerűsítették az évtizedek során, de itt sikerült mindent visszaadni.
A javítások során kiderült, hogy több díszítmény korábbi beavatkozások miatt aránytalanul torzult. A helyszíni restaurálás lényege az volt, hogy a meglévő elemek kontúrjait finoman helyreállítsák, a pótlásokat pedig úgy hangolják össze, hogy az egész homlokzat egységben szóljon.
– Nem lehet úgy hozzányúlni, hogy ne ismernéd a történetét – mondta Péter. – A Stukkó Line csapata pontosan tudta, mihez nyúl, és hogyan.
Egy eltűnt világ rétegei – emberek, üzletek, történetek
A házhoz ezer apró történet tapad. A Tökfilkó Borozó például, amely a földszinten működött évtizedekig, és amelynek az emléke még most is fel-felbukkan egy-egy régi lakó szavaiban. A ház belső tereiben ott vannak a kis udvari lakások, amelyekben egykor három generáció nőtt fel egymás mellett.
– Az ilyen házakról lehet igazán mesélni – jegyezte meg Gábor. – A múlt itt valahogy kézzelfoghatóbb.
Péter bólintott.
– Ezért fontos, hogy a homlokzat felújítás hiteles legyen. Ezek a házak akkor tudják megőrizni a szerepüket a városban, ha a részleteik ugyanúgy mesélnek, mint a lakók.
Párbeszéd a részletekről – a szakma mögötti történet
– Tudod – mondta Gábor -, egyre jobban értem, miért érint meg ennyire mindegyik épület. Nem csak házakról beszélünk. Történetekről, korszakokról, emberekről.
– Pont ez benne a szép – válaszolta Péter. – A felújítás sosem csak technika. Mindig ott a háttér: mi volt az épület eredeti stílusa, mit vettek el tőle az idők során, mihez kell hozzányúlni óvatosan, mi az, amit újra kell mintázni.
Megálltak az egyik ornamentika alatt.
– És erről a motívumról honnan tudták, milyen volt eredetileg?
– Egy régi fényképről. Csoda, hogy fennmaradt. A Stukkó Line csapata minta alapján újraalkotta, pontos arányban.
– Nem semmi.
– Ezért mondom mindig, hogy a jó restaurálás olyan, mint egy beszélgetés az épülettel. Nem elnyomod, hanem meghallgatod.
– Igen – mondta Péter. – És talán ezért érzem úgy, hogy minden homlokzat felújítása egy újabb fejezet. Holnap pedig megnézzük a következőt. A városházát Kiskunhalason. Egészen különleges lesz.
– Már alig várom – felelte Gábor.
A tér lassan elcsendesedett körülöttük, mintha maga a Cyklop ház is hallgatná a távolodó lépteiket.